|
dr. Körtvélyessy Gyula
Bevezetés
A logisztikához
tartozó minden tevékenységet, általánosítva itt tárgyaljuk. Célszerűen ez az
importtal kezdődik, hiszen ez elég gyakori és folytatódik a raktározási,
szállítási, kereskedelmi és tartálytisztítási tevékenységgel.
Látni kell, hogy
az import a REACH-ben kiemelt jelentőségű, hiszen nemcsak az anyagok, hanem a
készítményekben lévő anyagok importálása egy, nem az Európai Unióban lévő
országból (ez lehet akár Svájc is!) regisztrálási kötelezettséget jelent, ha az
anyag (tisztán vagy készítményben lévő) mennyiség meghaladja az évi egy tonnát.
Hozzá kell tenni, hogy nálunk és az EU-ban is eddig is kötelező lett volna az
importot a gyártással egyenrangúan kezelni, de ez nem igazán valósult meg.
A logisztikai lánc
szereplőinek másik fontos feladata, hogy információt adjanak az importálónak
arról, hogy milyen expozíciós sémák valósulnak meg náluk. Nyilvánvalóan benzolt
tölteni tartálykocsiba, szállítani, majd a vevőnél letölteni, azután a tankot
kimosni egész más súlyú expozíciót jelent, mint ha ugyanez repceolajjal
történik. A szállítói lánc szereplőinek felfelé meg kell adni ezeket az
expozíciókat azért, hogy az importáló eleget tehessen jogi kötelezettségének. A
REACH szerint ugyanis neki kell elvégezni (10 t/év-nél nagyobb mennyiségű
import esetén) a kémiai biztonsági elemzést minden egyes „anyaghasználatra", az
azokban megvalósuló expozíciókra, majd az eredményt eligazítás formájában az MSDS
mellékletébe helyezni.
Érdekes néhány
mondatot vesztegetni az importálás fogalmára. Ez teljesen eltérő aszerint, hogy
a REACH, vagy a vámolás szempontjait tekintjük. Az egyértelmű, hogy elviekben
importnak csak a nem EU országból érkező termék számít. Azonban ez nem egyezik
meg a vámolásnál kulcsszerepet játszó eredetigazolással. Ha egy kereskedő az
EU-ban vásárolt komponensekből Ukrajnában kever össze pl. valamilyen festéket,
akkor mivel a komponensek nem estek át elegendő megmunkáláson, a termék EU
eredetű. De a REACH szempontjából importnak számít, mert fizikailag bejött az
EU határán. Másfelől a REACH megfogalmazásában importőr az, aki az importért
felelős, de a határokon keresztül való szállítás felelősségviszonyai elég bonyolultak
és az INCOTERM-ek szerint sokféle lehet, tehát itt is lesz majd vita.
Fontos tudni, hogy
a reimport esete nem jelent a REACH szerint imortot: ha akár az anyag, akár az
ezt tartalmazó készítmény elhagyja az EU-t és ugyanazt az anyagot tisztán
vagy készítményben visszahozzák, akkor nem kell újra regisztráltatni. Igen
nehéz azonban a kémiai anyagok ide-oda utaztatáskor való azonosítása (szemben
pl. egy autóval, ahol ez nem gond). A témát részletesebben a tanulmányomban
fejtem ki (www.kortvelyessy.hu)
Az importálókra vonatkozó fontosabb követelmények
Nincs a REACH hatálya alatt a vámszabad
területen lévő, vámfelügyelet alatti, tranzit és hasonló anyagok, de csak
akkor, ha semmilyen módon nem kezelik őket (pl. átcsomagolás).
A továbbiakban feltételezem, hogy csak a már
ismert anyagokról beszélünk. Az új (a REACH szóhasználatában: nem bevezetett)
anyagokra eltérő időbeliség vonatkozik: a regisztrációt a hatálybalépést követő
egy évben belül, vagy ezt követően még az import előtt meg kell tenni. Az ismert
anyagokra elvégzendő feladatok:
Regisztráció: amennyiben az egy évben
importált mennyiség nagyobb mint 1 tonna egy adott anyagból, akkor az
importálónak az Ügynökségnél 1,5-2 évvel a hatálybalépés után (várhatóan 2008-ban)
előzetesen regisztráltatnia kell magát. Ez a feltétel ahhoz, hogy magát a
regisztrációt az éves importmennyiségtől és egyéb feltételektől függő, az
anyagra vonatkozó fizikai-kémiai, toxikológiai és ökotoxikológiai
vizsgálatokkal együtt később végezhesse el.
Gyakran előfordul, hogy az importáló ugyanazt
az anyagot többször és többféle termékben hozza be (pl. a fénystabilizátort
tisztán, hatóanyagként, valamilyen kombinált készítményként hőstabilizátorral
együtt, vagy akár már a polimerrel is összekeverve mesterkeverékként. Tehát a
REACH úgy fogalmaz, hogy regisztrálandó az anyagimport akár tisztán, akár más
anyagokkal keverve, akár szabaddá válásra tervezetten árucikkekben történik. Ezeket
importálónként és évenként minden esetben össze kell vonni a mennyiség
meghatározásához.
Az importáló további feladata, hogy kapcsolatot
vegyen fel az adott anyagot regisztrálni köteles többi EU céggel, és az un.
Anyaginformációs Cserefórumban megállapodjanak arról, hogy milyen vizsgálati
adatok vannak már meg, miket kell még megméretni és kivel, és osszák el a
költségeket. A vizsgálati költségeket Európában 2,3 milliárd euróra becsülik.
A gyakorlatban két eset lehetséges. Az import
vagy rendszeres, pl. diizodecil-ftalát lágyító a PVC felhasználók részére, vagy
alkalmi.
Veszélyességi besorolás és címketerv: Az
összes regisztrált anyagra és az importált mennyiségtől függetlenül a veszélyes
anyagokra az anyag besorolását és a címketervet három évvel a hatálybalépés
után (2010-ben) be kell adni az Ügynökségnek, ha az anyag forgalomba kerül.
Ehhez persze használni kell a Cserefórum megállapításait: nem lenne igazán
lelkes az Ügynökség, ha mindenki másként sorolná be ugyanazt az anyagot (ami
manapság még nem ritka).
Kémiai Biztonsági Elemzés és Jelentés: 10
t/év mennyiség felett importálva anyagokat, a regisztrációval együtt be kell
adni az elvégzett elemzésről szóló jelentést.
Biztonsági adatlap: Az MSDS az eddigi
formájában továbbra is kötelező - mennyiségtől függetlenül - a veszélyes
anyagokra. Két fontos változás van:
- nemcsak a veszélyes hanem a
perzisztens, bioakkumulativ és toxikus (PBT), vagy nagyon perzisztens, nagyon
bioakkumulatív (vPvB) anyagokra is kell biztonsági adatlap, rögtön a hatályba
lépéstől kezdve (tiszta anyagként, de akkor is, ha a keverékekben több, mint
0,1% van ezekből)
- a regisztráció időpontjától kezdve
pedig
- az MSDS-hez mellékletet kell
csatolni, melyben az importáló köteles minden vevőjének a saját felhasználására
megadni az expozíciós sémát (ezt persze a vevőktől meg kell, hogy kapja), abban az esetben, ha az importált anyag
mennyisége nagyobb mint 10 t/év.
- meg kell adni a regisztrációs
számot
FUVAROZÓ
VÁLLALATOK, KERESKEDőK, TÁROLÁSSAL FOGLALKOZÓ CÉGEK
a veszélyes anyagok szállítása (közút, vasút, levegő, víz), akár
tisztán, akár készítményekben. Ezzel kapcsolatban közismert tény, hogy az ADR
veszélyes anyag besorolása nincs összhangban a kémiai biztonsági törvény (és az
ezzel megegyező REACH) veszélyes anyag besorolásával. A Globális Harmonizálási
Rendszer (GHS) bevezetése, mely a REACH bevezetésével párhuzamosan történik
majd, megpróbál ezen segíteni, de a két rendszer teljes egyezése már a vegyi
anyagok kezelésének eltérései miatt sem lesz soha megvalósítható (a
szállításnál más számít veszélyesnek, mint pl. egy vegyipari műveletnél).
További alapvető kérdés, hogy az ADR csak a veszélyes anyagokra vonatkozik, míg
a REACH minden anyagra, tehát a nem veszélyes anyagok szállítása nincs
kivéve a REACH hatálya alól.
Ugyanide tartozó fontos különbség, hogy a REACH hatályába tartoznak
azok a veszélyes anyagok, melyek un. árucikkekben vannak, de a felhasználáskor
szándékoltan szabaddá válnak (ilyen például egy tűzoltó készülék a töltetével,
vagy egy autó a benne lévő olaj kenőanyaggal) Ezeket megint csak az ADR gyakran
kiveszi a hatályából.
Biztonsági
adatlapok és információ továbbítás
A logisztikai cégek eddigi feladata a biztonsági
adatlapok továbbítása volt csak. A REACH-ben új feladatuk információtovábbítás
a szállítói lánc mentén mindkét irányban, a rendeletnek abból az
alapgondolatából kiindulva, hogy ahova valamely anyag elkerül tisztán vagy
keverékben, azoknak a cégeknek meg kell adniuk a gyártóknak/importálóknak azt,
hogy mit és milyen körülmények között „tesznek" az anyaggal. Tehát pl. csomagolják,
szállítják, tárolják, átfejtik, széttöltik, tankautóba töltik, megtisztítják
tőle a tartályt, elégetik a csomagolóanyag hulladékát, stb. Ezeknek a
„felhasználásoknak" el kell jutni a gyártókhoz-importálókhoz a megfelelő
lehetséges expozíciókkal és EBK tapasztalatokkal együtt. ők az anyag
fizikai-kémiai, toxikológiai, ökotoxikológiai tulajdonságait ismerve elkészítik
- ha kell - a biztonsági adatlapot, a kémiai biztonsági elemzést és a
biztonsági adatlap mellékletében meghatározzák az expozíciós sémákat, melyek
esetén az adott anyag felhasználható. Ha valamelyik szereplőnek a felhasználása
itt nem szerepel, két lehetősége van: vagy megadja a gyártónak/importálónak és
akkor kap rá kitanítást, vagy ha nem akarja, akkor értesítenie kell az
Ügynökséget erről, aki dönt a továbbiakról (várhatóan a renitenskedő
felhasználónak magának kell a regisztrációt elvégeznie az adott - titokban tartott
- felhasználására).
A két feladat tehát:
- továbbítani a saját tevékenységet,
és azt, amit azoktól a cégektől kaptunk, ahova továbbítottuk az anyagot
(tisztán vagy keverékben) ahhoz a céghez, ahonnan mi kaptuk az anyagot, tehát
„felfelé",
- és továbbítani az új biztonsági
adatlapot a mellékletével együtt lefelé. Ennek határideje az a 3-6-11 év,
amikor az adott gyártó/importáló az anyagát regisztráltatni köteles.
Meg kell végül jegyezni, hogy a REACH nemcsak
a biztonsági adatlap továbbítását írja elő, hanem pl. a regisztrációs számot is
továbbítani kell az összes felhasználó felé, mihelyst a gyártó/importáló
megszerzi azt.
Az
engedélyezés miatti feladatok
Az engedélyezés a REACH új eleme. A rákkeltő,
mutagén és reprodukció gátló (CMR), valamint a PBT és a vPvB anyagok (és
hasonlók) esetén a XIII. mellékletben megadott anyagok az ott megadott határidő
után már csak engedély birtokában tárolhatók, szállíthatók, moshatók ki a
tartályokból, stb.. Itt jön elő megint az a probléma, hogy bár a veszélyes
anyagok szállítása nincs a REACH hatályában, de a PBT és a vPvB anyagok
szállítása igen, hiszen ezek az ADR szerint nem számítanak veszélyesnek. Még a
Globális Harmonizálási Rendszer, a GHS bevezetése után sem.. Tehát erre a
gyártóknak, importálóknak engedélyt kell kérniük. További feladat, hogy a
szállítói láncból megkapott engedélyszámot továbbítani kell, sőt, ezt a tényt
jelezni is az Ügynökségnek, aki így akarja nyomon követni ezeknek az anyagoknak
a mozgását a szállítói láncban.
Elvileg a logisztikai tevékenység egyes
elemeire vonatkozhat a korlátozás is, mint a REACH-be a régi vegyi anyag
szabályozásból átvett elem, de mivel ez nem újdonság, nem foglalkozom vele.
Összefoglalás
A REACH 2007-es hatályba lépésével a
logisztikában dolgozó vállalatok több új feladat elé néznek. Ezek közül a
leginkább nehéznek az információtovábbítási kötelezettség látszik, hiszen ez
teljesen új, másrészt a vegyi anyagok gyakran igen bonyolult láncolaton
keresztül mozognak a gyártóktól a végső felhasználók felé, és teljesen
általános, hogy ezek át- és átszövik egymást, hiszen az ellátás biztonsága
érdekében mindenki több beszállítót és szolgáltatót foglalkoztat.
|
