Szerző: dr. Schuchtár Endre, tanácsos (Magyar Állandó Képviselet Brüsszel)

 Az alapvető technikai-biztonsági követelményeket kötelező jelleggel előíró szabályokat műszaki tartalmú jogszabályoknak nevezzük, amelyek a szabványokkal együttesen műszaki szabályozást valósítanak meg úgy az EU-ban, mint egyes nemzetállamokban. Ezen belül az európai közösségi jogszabályok meghatározzák mindazon műszaki követelményeket, amelyekkel a termékeknek rendelkezniük kell ahhoz, hogy az előírt (megfelelőség-)értékelést követően forgalomba kerülhessenek a tagállamokban, vagyis az EU belső piacán. Az alábbi áttekintés az Európai Gazdasági Közösség (EGK) ill. a későbbi nevén az Európai Közösség (EK) jogi keretei között létrejött szabályzórendszert és fejlődését kívánja bemutatni; beillesztve ebbe a műszaki normarendszerbe a 2006 végén elfogadott és ugyancsak ismertetésre kerülő vegyi anyagokra vonatkozó jogszabályt, a REACH-et (1907/2006 sz. európai parlamenti és tanácsi rendelet az EU Hivatalos Lap -HL-2006. december 30-i, L 396 száma szerint).

A műszaki szabályozás egy fejlett demokráciában a jogszabályozás része, amelynek keretében az állam az ipari áruk (anyagok, termékek, ill. termékcsoportok továbbiakban és általában: termék),  tervezésére,  gyártására, címkézésére és használatára, valamint forgalmazására technikai követelményeket és ennek betartását biztosító magatartást ír elő. Az állam műszaki követelményeket előíró jogszabályaival a terméket használó vagy szolgáltatásokat igénybe vevő fogyasztók biztonságát kívánja szavatolni, kielégítve azt az alapvető állampolgári jogot, amely a biztonságos termékhez és szolgáltatáshoz kapcsolódik.

Az EU szinten szabályozó egyedi műszaki jogforrások - amelyek döntő többségükben irányelvek - tagországi átvételt (nemzeti jogrendbe illesztést) igényelnek. Műszaki követelményeket fogalmaznak meg a termékekre, ill. termékcsoportokra, valamint ezeknek való megfeleltetést írnak elő a gyártók és a forgalmazók számára a termék un. belső (tagországi) piacra kerüléséhez. A megfelelőség-értékelési kötelezettségen túl ezek a jogszabályok előírásokat tartalmaznak még a megfelelőség igazolásának módjára és végzésére illetékes személyére vonatkozóan.

Az európai műszaki szabályozás az un. egységes belső piac kialakításának kezdeti szakaszában (1967-1985) olyan ágazati vagy régi típusú irányelveket alkotott, amelyek tartalmukban és formájukban a Magyarországon ebben az időszakban műszaki jogszabályok helyett általában használt, kötelező termékszabványokra hasonlítottak. Ez a norma-rendszer részletes műszaki tervezési előírásával segítette elő, hogy a termék korszerű és biztonságos legyen; a termék méretezése, anyagmegválasztása, gyártástechnológiája megfeleljen a kor műszaki-technikai ismeretének, valamint kötelező vizsgálatokkal ellenőriztette a helyes gyártást és/vagy a végterméket.

Ezen időszak terméke az a két - vegyi anyagok tekintetében legfontosabb jogszabály (az 1967. június 27-i 67/548/EGK és az 1976. július 27-i 76/769/EGK irányelvek), amelyek meghatározzák a veszélyes anyagok osztályozását, csomagolását és címkézését illetve egyes, az emberi egészséget vagy a környezetet károsító esetben forgalomba hozatali és felhasználási korlátozást ír elő. Időben később alkották, de e körbe tartozik a veszélyes készítmények osztályozásáról, csomagolásáról és címkézéséről szóló 1999/45/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv is.

Tekintettel a műszaki-technikai ismeretek gyors fejlődésére szükséges a régi típusú irányelvek gyakori felülvizsgálata és módosítása. (A perfluoroktán-szulfonát sók tiltására hozott közösségi jogszabály - a 2006/122/EK irányelv, amely a HL 2006. december 27-i L 372 számában jelent meg és- a 76/769/EGK irányelv 30. (!) módosítását jelentette és eredményezi, hogy a tagállamok egy éven belül elfogadják és kihirdetik a harmonizáló jogszabályukat; így Magyarország az egyes veszélyes anyagokkal, illetve veszélyes készítményekkel kapcsolatos 41/2000. (XII. 20.) EüM-KöM együttes rendelet módosítását.) 

Nagy probléma, hogy e régi típusú közösségi jogszabályok megalkotása nem túl hatékony; jelentős az időigénye (ezen még a vétózást kizáró, minősített többséggel működő EK belső piaci határozat-hozatali mechanizmus sem segít!) és ezért az ilyen típusú jogszabályokkal nem lehet/ett lefedni mindazon területeket, amelyek műszaki szabályozása az áruk szabad áramlásának biztosítása, illetve az emberi egészség, valamint a környezet védelme érdekében szükségesnek tűnt. Ezért volt szükség minőségileg más, műszaki jogszabályok létrehozására a nyolcvanas évek közepétől az Európai Közösségben, amelyek az új megközelítésű irányelvek megalkotásával jöttek létre. Ezen időszaktól az EU műszaki tartalmú jogi szabályozásának jellegzetessége, hogy kiindulva abból az elvből, amely szerint a termékért a gyártó felel (az ezt tartalmazó 85/374/EGK irányelvet teljes mértéken harmonizálta az 1993. évi X., termékfelelősségről szóló törvény), szabályozást csak a forgalomba hozatalra és azokra a termékekre hoz, amelyek az élet-, az egészség-, a környezet- és vagyonbiztonságot veszélyeztethetik. (Az "egyedileg" nem szabályozott termékek biztonságosságát külön irányelv - a 2001/95/EK un. általános termékbiztonsági  irányelv - rögzíti, amelynek magyarországi átvétele „hagyományosan" a fogyasztóvédelemről szóló  törvénnyel történik).

Az „új megközelités" elve (továbbiakban: NA) egy termékkör használatával kapcsolatos általános kockázatok elemzésén és a veszély megelőzésén alapszik (ellentétben a már említett, un. régi megközelítés elvével, amelyben a kötelezően betartandó műszaki paramétereket pontosan definiálták, leszűkítve ezzel az irányelv alkalmazását az adott termékre). Az NA irányelvekben olyan általános, alapvető követelményeket fogalmaznak meg forgalmazási feltételként a termékek egy szélesebb körére, mint az egészségvédelem, a higiénia, az üzembiztonság, a tűz- és a környezetvédelem. Egy termékkörre több irányelv is vonatkozhat, ilyenkor a mindegyikben megfogalmazott követelmény teljesítése szükséges az EU belső piacán történő forgalmazáshoz.

Az NA előírások alapvetően az új termék első piaci megjelenését szabályozzák. Az irányelvek egyik lehetséges, de általánosan elfogadott értelmezését kívánják meghatározni az ún. harmonizált (az NA irányelvvel harmonizált) európai szabványok. A harmonizált európai szabványnak való megfeleltetés esetén „vélelmezhető" az irányelv követelményeinek teljesülése is. (Az európai szabványok azonban még akkor sem kötelezőek, ha az irányelv hivatkozik azokra, mivel az irányelvnek való megfelelőséget más eljárással is igazolni lehet és ezáltal a szabványosítás nem lassíthatja a technikai haladást. A bizonyítási eljárásban viszont a szabvány szerint történő megfeleltetés eljárási könnyebbséget jelent a megfelelőség-értékelést végző számára.)

 A közösségi műszaki irányelvek nemzeti átvételéből adódó szabályozási bizonytalanságok csökkentését szolgálják a közvetlenül érvényesülő, rendeletként, határozatként kihirdetett közösségi jogszabályok. Ezek iránt az utóbbi időben egyre nagyobb igény jelentkezik, amelynek egyik magyarázata, hogy a bővülő és 2007. január elsejétől már 27 államból álló EU-ban, az irányelveket átvevő tagországi szabályozásnak helyességét egyre nehezebben tudja ellenőrizni az Európai Bizottság.

Mivel a NA irányelvek minden tagállamban való azonos érvényesüléséhez is egy ilyen közvetlenül megvalósuló jogszabályra volt szükség a termékek vizsgálata és a tanúsítása területén, amelyet a 93/465/EK Tanácsi határozattal vezettek be az ún. "globális megközelítés" elvét alkalmazva. A globális megközelítés elve szerint az irányelvekben megadják azokat a megfelelőség-értékelési eljárásokat, amelyeken egy-egy adott terméknek át kell esnie ahhoz, hogy az EU belső piacán kereskedelmi forgalomba kerülhessen. Az eljárások áru és irányelv függőek és ennek megfelelően jelentősen eltérhetnek egymástól. Sokszor elegendő a forgalmazáshoz a gyártó (képviselője, ill. az importőr) megfelelőségi nyilatkozata az alapvető követelmények kielégítéséről, míg a hibás működéssel nagyfokú veszélyt jelenthető termékek esetében független szervezet általi típus, illetve gyártási eljárás, a teljes minőségügyi rendszer tanúsítása stb. szükséges. A globális megközelítést tartalmazó tanácsi határozat véglegesítette a "CE" megfelelőségi jelölés rendszert. Ennek lényege, hogy az új megközelítésű irányelvekben rögzített alapvető követelményeknek való megfelelést fejezi ki a terméken elhelyezett két félkör formába írható "CE" betűjelzés.

A vegyi anyagok vonatkozásában is az egységes értelmezést hívatott szolgálni, hogy - az előzőekben említett három irányelv mellett (67/548, 76/769, 1999/45)- egy a létező anyagok kockázatainak értékeléséről és ellenőrzéséről szóló rendelettel, az 1993. március 23-i 793/93/EGK jogszabállyal egészítették ki a terület közösségi jogszabályozását. (Ez egyben példát is adott a vegyipari terület jövőbeli egységes jogi aktusának, a REACH-nek a rendeleti formájára.)  

A fentiek alapján összegezhető, hogy a technikai követelményeket tartalmazó új és régi megközelítésű irányelvek, határozatok és rendeletek összessége jelenti az EU teljes műszaki jogi szabályozását. A közösségi szinten nem szabályozott termékeknél azonban e harmonizált jogszabályok mellett jelen lehet még, az esetlegesen meglévő tagállami jog. Ennek túlburjánzását, az új kereskedelmi akadályok létrejöttét akadályozza a 98/34/EK irányelv szerinti információs rendszer, amely bejelentésre és egyeztetésre kötelezi a tagországokat minden új nemzeti műszaki jogszabály és szabvány vonatkozásában.

A REACH tárgyköre, (jogi, gazdasági) alapjainak, tárgyalásának és létrejöttének  összefoglalása

Náray Szabó Gábor főszerkesztésében megjelent Kémia c. könyv (Akadémia kiadó, Bp. 2006.) szerint a periódusos rendszer atomjaiból végtelen sok vegyület jöhet létre, ahol az elemek egymással változatos, de anyagonként állandó arányban elvegyülve vannak jelen. A szakirodalom 25 millió vegyületet ismer, amelyből több mint százezer vegyi anyag van napjainkban forgalomban. Mindennapi életünk során ezerszámra találkozunk, érintkezünk ezekkel az anyagokkal, a mai civilizáció, a XXI. század fejlett ipari társadalma nélkülük nem létezhetne. Előállításukkal külön iparág foglalkozik; a világ legnagyobb vegyipara az EU-ban van, itt az ágazat éves forgalma meghaladja az 550 Mrd eurót, amelynek előállításán 1,3 millióan dolgoznak, 27 ezer vállalkozásban. (Magyarországon a feldolgozó ipari GDP 23%-át, az egész nemzetgazdasági GDP 9,5%-át adja a vegyipar; az új szabályozás által érintett cégek száma: 2700, amelyek éves árbevétele 2000-2500 Mrd Ft., a foglalkoztak száma :74000 fő.)

Az EU-ban jelenleg a négy - az előzőekben említett - legfontosabb jogszabályon túlmenően, összesen közel negyven jogszabály foglalkozik a vegyi anyagokkal. A jelenlegi szabályozás eltérő a „létező" és az „új" anyagok vonatkozásában (67/548/EGK irányelv). Az 1981. szeptember 18-i fordulónappal bejelentett, már használatban lévő 100106 vegyi anyagot az ún. EINECS listára (Létező Kereskedelmi Vegyi Anyagok Európai Jegyzéke) tették, és ezeket szabadon lehet forgalmazni. Ezt követően az un. belső piacra kerüléshez szigorú szabályozást vezettek be (ELINCS listás vegyi anyagok), amelynek negatív eredménye, hogy 1981. óta mindössze 3700 új anyag került bejelentésre.

A REACH létrejöttével az EU, egyetlen alapvető rendelettel oldja meg a vegyi anyagok jogi szabályozását, amellyel szembeni célkitűzés az emberi egészség és a környezet magas szintű védelme, a vegyi anyagok belső piaci szabad forgalma, a versenyképesség és az innováció ösztönzése volt. A REACH szervesen illik az előző fejezetben vázolt közösségi műszaki jogszabályok fejlődési rendszerébe; széles területen szabályoz az összes vegyi anyagra és az egész EU-ban közvetlenül rendelkezik a regisztrálás (Registration), az értékelés (Evaluation), az engedélyezés (Authorisation) és korlátozás eljárásainak vonatkozásában (amely zárójeles angol szavainak valamint  a „CHemicals" kezdőbetűjéből alkotott betűszóval vált ismertté). Alkalmazza a közösségi termékfelelősségi elvet; a gyártó - az ipar a felelős minden vegyi anyagért; nemcsak az adatok dokumentálásáért, hanem az anyagok használatából, továbbadásából adódó kockázatok becsléséért is, sőt ez a felelősség kiterjed az egész gyártási láncra, a következmények vállalására. A REACH bevezetési költségét az Európai Bizottság hatástanulmánya a 15 régi tagállamra 5,2 milliárd euróra jósolta, de a legpesszimistább becslés (A.D.Little) szerint ez eléri a 120 Mrd eurót. Tekintettel, hogy a REACH bevezetési költsége az EU vegyipar éves árbevételéhez viszonyítva százalékos értéket jelentett és így a versenyképességi célkitűzést veszélyeztette; a Bizottság a REACH tervezet előterjesztésekor a legnagyobb költséget jelentő regisztrálási folyamat 11 évre történő széthúzásáról döntött.  E szerint a létező anyagokra a regisztrálási dokumentációt a hatályba lépést követően

• három éven belül az ún. CMR-ra (rákkeltő, mutagén, reprodukciót károsító) és a 1000 t/ év;

• hat éven belül a 100t/év;

• a tizenegyedik év végéig az 1 t/év;

mennyiséget meghaladóan gyártott ill. importált anyagokra kell benyújtani; ez a kötelezettség várhatóan 30000 vegyi anyagot érint, amelyek 1t/évnél nagyobb mennyiségben kerülnek forgalomba.

A REACH bevezetésének időbeli elnyújtásával, ennek költsége az EU vegyipar éves árbevételének kb. egy ezrelékére csökken és az ennek esetleges továbbhárításából adódó infláció, ill. árszint növekedés is hasonló nagyságrendű lesz, ami nem veszélyezteti az ágazat versenyképességét!

REACH tervezet megtárgyalása, az EU Tanács által létrehozott munkacsoportban (Ad-Hoc Working Group) 2003. őszétől, míg az Európai Parlamentben 2005-től folyt; a kezdettől aktív magyar részvétellel a vitában és a módosító javaslatok előterjesztésében. A tanácsi magyar álláspont kialakítását egy tárcaközi munkacsoport végezte, amely az egészségügyi, a környezetvédelmi, a külügyi és a gazdasági tárca, valamint az ipari szövetségek és a környezetvédő civil szervezetek, továbbá a brüsszeli Állandó Képviselet tárgyaló szakértőiből állt. A magyar állásfoglalást alapvetően meghatározta, hogy a hazai iparban a vegyi anyagokat gyártó, felhasználó kétezer vállalkozás mérete, tőkeereje kicsi és a néhány nagyobb vállalkozás kivételével a REACH bevezetése pénzügyi ellehetetlenülésükhöz vezethet. Ezért elsősorban az adatszolgáltatási követelmények könnyítésére koncentráltunk, amelyek  közül kiemelkedett és a REACH-ben elfogadást nyert az „Egy anyag, egy regisztrálás" elv. Ennek, a végül brit-magyar javaslatra elfogadott OSOR (One Substance, One Registration) elvnek lényege, hogy lehetséges az egy anyag regisztrálásában érdekelt cégeknek ideiglenes érdekszövetségbe, konzorciumba (angol rövidítése: SIEF) tömörülniük. Így a regisztráláshoz szükséges adatokat közösen állíthatják elő és nyújthatják be, megosztva a költségeket. Ez a megoldás jelentősen csökkenti a laboratóriumi vizsgálatokat, az emberi biztonság érdekében elkerülhetetlenekre korlátozza az állatkísérletek számát és így jelentős költségmegtakarítást jelent az összes résztvevő számára. (Egy magyar hatástanulmány -The expected impact of the new EU chemical policy ont he Hungarian economy, ÖKO RT, 2005. május- ennek nagyságát általában a regisztrálási  költségek 24%-ában; magyar vállalkozásoknál 37 Mrd Ft értékűnek jelölte meg.)  A közös adatbenyújtással egyébként javul az adatok minősége is, ami elősegíti a szabályozás környezetvédelmi és közegészségügyi célmegvalósítását.

A REACH 2006. év végi elfogadását tették lehetővé azok a Bizottság-Tanács-EP közötti háromoldalú tárgyalások, amelyeken elsősorban az engedélyezés vonatkozásában változtattak a Tanács által egy évvel korábban már elfogadott jogi aktuson, a REACH Közös állásponton.

A kompromisszum értelmében a legveszélyesebb vegyi anyagokat biztonságosabbakkal kell helyettesíteni - alternatív anyag rendelkezésre állása esetén. A kevésbé veszélyes anyag kifejlesztésére a gyártónak kötelezettséget kell vállalnia. A gondosság elve is része lett a REACH-nek, amely a gyártói felelősséget taglalja. Ebbe beletartozik, hogy a teljes, adott vegyi anyagot felhasználó elosztási lánc tagjait kockázatkezelési utasítással kell ellátni, amely a gyártót terheli és nem az értékesítési lánc mindenkori előző tagját.  

A REACH  tartalmi összefoglalója

Nehéz erről a vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról (REACH) szóló EP és Tanács rendeltről tömör összefoglalást adni, hiszen  850 oldalas,  120 törzs-szöveg lapján 15 címet és 141 cikket tartalmazó jogszabályról van szó, amely az érdekeltek számára leginkább  kézikönyvként hasznáható. Fontos, hogy a REACH jogszabály minden tagállamban közvetlenül érvényesül (a nemzeti szabályozásba átültetést nem igényel) és  2007. június 1-én lép életbe.

A REACH előírásait röviden a következők szerint lehet összefoglalni:

A regisztrálás kötelezettsége minden olyan gyártóra, importálóra vonatkozik, amelyek évi 1 tonna fölötti mennyiségben forgalmaznak egy vegyi anyagot, vagy ezt az anyagot tartalmazó készítményt, illetve terméket, amelyből az visszajut a környezetbe. A gyártók vagy importálók a regisztrálási kötelezettségük teljesítéséért e REACH  jogszabállyal létrehozott Európai Vegyi Anyag Ügynökségnek (Agency) a meghatározott módon bejelentést  tesznek.

A regisztrálási dokumentációt az új anyagokra vonatkozóan a gyártás vagy behozatal megkezdése előtt kell benyújtani, létezőkre pedig az előző fejezetben ismertetett ütemezés szerint. A regisztrálás elmulasztása a piacról történő automatikus kizárást eredményezi.

A regisztrálás történhet önállóan vagy több regisztráló által, konzorciumban. Az utóbbinak megalakítását segíti, hogy a létező anyagok gyártóit, importálóit előregisztrálási kötelezettség terheli azonnali, de 2008-as határnappal. (Ennek jogszabályi megoldásául azt választották, hogy a regisztrálási rendelkezéseket tartalmazó címeket 12 hónappal később léptetik hatályba. (A 141 cikk ezen rendelkezése a II,III,V,VI,VII,XI,XII címeket és a 126, 136 cikkeket érinti!). A regisztráláshoz 12 évnél régebbi dokumentáció ingyenesen felhasználható!

Nem kell regisztráltatni a gyógyszer-, a biocid-, és növényvédő- hatóanyagot, az élelmiszer adalékokat, az állati tápadalékokat és eledeleket, a széles körben, hagyományosan használt anyagokat (pl. víz, zsírsavak, szójaolaj), valamint az érceket, továbbá öt évig a kutatás-fejlesztésben használt anyagokat. (A kivételi anyaglista pontosítására, az új EU komitológiai jogszabály szerint -1999/468/EK határozat- ellenőrzéssel történő szabályozási eljárással egy éven belül kerül sor.) A polimerek és az intermedierek (amennyiben nem különítik el őket) mentesülnek a regisztrálási kötelezettség alól. Regisztrálási kötelezettségei vannak az ipari feldolgozóknak viszont akkor, ha a gyártó által tervezett használattól eltérő célra használja az anyagot, a javasolttól eltérő kockázatkezelő intézkedést alkalmaz, vagy az adatok megváltozásakor.

Az értékelésnek két formája van: a dosszié értékelése (a dokumentációk megfelelnek-e a követelményeknek), illetve a vegyi anyagra vonatkozó adatok helyességének - a kiértékelés megfelelőségének vizsgálata. A dosszié értékelésénél a formai és tartalmi ellenőrzés történik meg az Ügynökségen.

A megfelelőségi értékelést annak a tagállamnak az illetékes hatósága végzi, amelyikből a bejelentés érkezett. A vegyi anyagokra vonatkozó adatok értékelését - amennyiben több államból jelentették be - az Ügynökség által kijelölt hatóság végzi.  A befejezésig más tagállam nem kezdheti el ugyanannak az anyagnak az értékelését. Az értékelés befejezéséről az azt végző hatóság értesíti az Ügynökséget, amely azt nyilvánosságra hozza. A határozattervezetet az EU Bizottsága döntéshozói folyamatában véglegesítik.

Az engedélyeztetés a különös aggodalomra okot adó anyagok, nagyon aggályos vegyületek forgalmazásához kapcsolódik azzal a céllal, hogy ezeket végül megfelelő alternatív anyagokkal vagy technológiákkal helyettesítsék.

Engedélykötelesek többek között a CMR (rákkeltő, mutagén, reprodukciót károsító), a PBT (perzisztens, bioakkumulatív és toxikus), a vPvB (nagyon perzisztens, nagyon bioakkumulatív) anyagok. Az engedélyköteles anyagok listája egy eljárás szerint folyamatosan bővíthető. Az EU Bizottságának joga van/lesz bizonyos, elfogadhatatlan kockázatú vegyületek kitiltására vonatkozó rendelkezés meghozatalára is.

A különösen nagy aggodalmat keltő anyagok esetében minden egyes felhasználásra külön engedélyért kell folyamodni. A kérelemben -az előző részben ismertetett kompromisszum eredményeként- ha lehetséges, fel kell tüntetni az alternativ anyaggal történő helyettesítés dátumát vagy tájékoztatást adni az annak a kifejlesztésére végzett kutató-fejlesztő tevékenységről. Nem kell engedélyeztetni a K+F-ben használt anyagokat 1 t/év alatt, a bejelentési kötelezettség alá nem eső anyagokat, a helyszínen izolált vagy legfeljebb két helyre szállított intermediereket, és azokat a készítményeket, amelyekben az egyébként veszélyes anyag készítmények alkotórészeként olyan koncentrációban vannak jelen, hogy a készítmény nem kap veszélyes besorolást.

Az engedélykérelmet az Ügynökséghez kell benyújtani. Engedélyt a gyártó, az importáló és/vagy a tovább feldolgozó kérhet. Az engedélyről határozatot az EU Bizottsága döntési eljárásban hoz.

A forgalomba hozatali és felhasználási korlátozások a ma hatályos jogszabályok folytatásaként kerülnek a REACH-be.

A REACH létrehozta az Európai Vegyi Anyag Ügynökséget, amely független hivatalként Helsinkiben létesül, és ellátja e jogszabállyal összefüggő technikai és adminisztratív feladatokat. (Az új szervezet nem azonos a korábbi, hasonló nevű European Chemicals Bureau-val.)

Az Ügynökség tervezett felépítése:

• Igazgató Tanács
• Igazgató
• Kockázatbecslési-, Társadalmi-gazdasági értékelő-, továbbá Tagállami Bizottság
• Fórum
• Titkárság
• Fellebbviteli Tábla

Az Ügynökség költségvetését részben a Bizottság finanszírozza, részben az eljárási díjakból származó bevétel kerül felhasználásra. Az Ügynökség napi munkáját -az Igazgató vezetésével- várhatóan mintegy 500 tisztviselő végzi majd, akiknek „toborozására" hamarosan pályázati felhívást tesz közzé az EU. A munka felügyeletét a tervezet szerinti bizottságok látják el évenként néhány ülés keretében; ezekben minden tagállam 1-1 fővel, a Bizottság és az EP delegált képviselővel vesz részt.

Összefoglalás

2006 decemberében elfogadásra került az EU-ban a vegyi anyagok egységes jogi szabályozását biztosító REACH rendelet. Az európai vegyipar világvezető szerepére tekintettel, a fokozottabb egészség- és környezetvédelmet célzó REACH várhatóan a világ teljes kémiai iparára hatással lesz, remélhetően egy biztonságosabb, vegyi anyagoktól kevésbé szennyezett, a fejlett molekuláris biológia termékeit használó civilizáció kialakulásához járul hozzá.

A REACH korszerű jogszabály, jól illeszkedik az EU átalakuló műszaki szabályozási rendszerébe, az új megközelítés elvére épül, de természetesen nem tartalmazza a csak ipari termékek esetére kifejlesztett olyan szabályozási elemeket, mint pl. a CE megfelelőségi jelölés.

A Bizottság által 2003-ban beterjesztett tervezet tartalmában sokat fejlődött a tanácsi és parlamenti döntéshozók javaslatai nyomán. Jelentős gazdasági megtakarítást jelent az iparnak az OSOR szerinti csoportos regisztrálási lehetőség és növeli a kémiai biztonságot a kötelező helyettesítés az engedélyezési eljárásban. A 2018-ra teljes egészében működő REACH -a tervek szerint- jól segíti majd az európai vegyipar innovatívvá válását és a versenyképességét. Jó tudni, hogy a végső döntéseket már nem segítette aktualizált versenyképességi hatástanulmány, és talán ezért is a jogalkotó számos rendelkezés felülvizsgálatát írta elő különböző, de a hatályba lépést max. 7 évvel meg nem haladó időponttal.